A Balaton-parti önkormányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség elnöksége rövidesen tagjai elé terjeszti azt a törvénymódosító javaslatot, amely szerint korlátozni kellene a külföldiek ingatlanszerzésének lehetőségét a tó környékén. Miközben az önkormányzatok a szigorításról tárgyalnak, a Balaton-parti ingatlanforgalmazó irodák tapasztalatai szerint az elmúlt két évben jelentősen csökkent a külföldiek letelepedése a tó mellett. Sokan egyenesen azt állítják: a néhány évvel ezelőtt ingatlant vásárló külföldiek egy része igyekszik mielőbb megszabadulni a tulajdonától.
– Még egy-két év, és katasztrofálissá válik a helyzet – állítja Karl Schimpel, a Magyarbarátok és Ingatlantulajdonosok Egyesületének német elnöke, aki egy ingatlanforgalmazó irodát működtet Zalaszántón. – Az elmúlt években hetven százalékkal csökkent a németek és az osztrákok érdeklődése a Balaton környéki ingatlanok iránt.
Jürgen Schenk, a fonyódi központú Magyarországi Német Ingatlantulajdonosok Alapítványának vezetője azt tapasztalta, hogy tavaly óta egyre több külföldi szeretne szabadulni magyarországi házától, nyaralójától. Az alapítvány 387 tagja közül csak a közelmúltban tízen jelezték, hogy el akarják adni itteni tulajdonukat.
Az általunk megkérdezett tóparti ingatlanforgalmazó irodákban egybehangzóan azt állították: megfordult a korábbi trend, egyre kevesebb külföldi vevő érdeklődik a Balaton környéki ingatlanok iránt, viszont egyre többen jelentkeznek eladóként. Akadt olyan – közepes méretű – ügynökség, ahol tavaly csupán egyetlen német ügyfél járt vásárlási szándékkal.
– Négy évvel ezelőtt a tó környékén ingatlant vásárlók nyolcvan százaléka külföldi volt, most ez az arány tíz százalék alá csökkent – állítja Szász István, a tizenegy irodát összefogó Balaton Környéki Ingatlanforgalmazók Egyesületének vezetője. Tanay Gabriella, az egyik északi parti ingatlanügynökség vezetője így vélekedik: bár kétségtelenül megjelentek az ingatlanpiacon a német eladók is, mégsem jellemző, hogy a külföldiek szabadulni igyekeznének a magyarországi ingatlanbefektetéseiktől.
– Nem véletlen, hogy a magyar ingatlanforgalmazók nem találkoznak az ingatlanuktól megváló külföldiekkel – mondja Karl Schimpel. – A németek és az osztrákok is elsősorban odahaza hirdetik meg eladásra a balatoni nyaralóikat, leginkább azért, mert ott remélnek reális árat a tulajdonukért. A legtöbben mélyen hallgatnak arról, milyen problémákkal találkoztak Magyarországon, mert félnek, hogy nyakukon marad az ingatlan.

Nemcsak az ingatlanirodák, hanem a tóparti önkormányzatok adatai szerint is véget ért a külföldiek ingatlanvásárlási rohama. Fonyódon például tavaly csupán 22 újabb ingatlant vásároltak a külföldiek: ez hatvanszázalékos visszaesés a korábbi időszakhoz képest. Knézics István, Buzsák polgármestere azt mondja: amíg a korábbi években 40-50 ingatlant vásároltak a külhoniak a faluban, addig tavaly már csak két ház talált külföldi gazdára. Még a külföldiek által különösen kedvelt Cserszegtomajon is érezhető az érdeklődés lanyhulása: 1999-ben még 128 ingatlant vettek a külföldiek, tavaly már csak 84-et.
Azt a tényt, hogy a külföldiek ingatlanszerzése az elmúlt másfél évben visszaszorult, ma már általában nem vitatják a Balaton környékén. A jelenség okait kutatva azonban az érintettek – a külföldiek, az önkormányzatok, az ingatlanforgalmazók és az idegenforgalmi szakemberek – más és más mozzanatot tartanak fontosnak, meghatározónak.
– Az országból távozó németek általában huzamosabb időt töltöttek Magyarországon, és egyre kevésbé tudták elviselni az országos és a helyi politikában megnyilvánuló idegenellenességet – állítja Jürgen Schenk. – Nemcsak egyes politikai vezetők nyilatkozatai irritálták őket, hanem például a Balatoni Szövetségnek a külföldiek ingatlanszerzésének korlátozására irányuló törekvései is.
A külföldiek érdekképviseletét ellátó egyesületek és alapítványok vezetői szerint a legnagyobb gondot az egyenlőtlen elbánás okozza.
– Lehetetlen állapot, hogy a külföldiek jóval nagyobb mértékű helyi adókat fizetnek, mint az őslakosok – mondja Jürgen Schenk. – Nem lenne gond, ha mondjuk a dupláját kérnék tőlünk, de azt már nehéz megérteni, hogy miért kell az építmény- vagy a telekadóban tízszer-húszszor annyit fizetni, mint a helybelieknek? Így akarnak a magyarok az Európai Unióba menni? – dühöng Karl Schimpel.
Az általunk megkérdezett önkormányzatok képviselői elismerték, hogy a Balaton környékén az átlagosnál nagyobb mértékű helyi adókat vetnek ki a külföldiekre. A módszer minden esetben ugyanaz: megállapítják a négyzetméterenként 150-500 forint között mozgó éves építményadót, majd százszázalékos kedvezményt szavaznak meg az állandó lakosoknak. Mivel a külföldieknek nem Magyarországon van az állandó lakhelyük, így rájuk a kedvezmény nem vonatkozik.
– Elkerülhetetlen, hogy a helyi adókból a külföldiek nagyobb részt vállaljanak – mondja Kaszás Tamás, Cserszegtomaj jegyzője. – A települések infrastrukturális beruházásainak többsége központi költségvetési forrásokból valósul meg. A magyar polgárok által befizetett adókból. A Balaton-parti települések beruházásaihoz a külföldiek a helyi adókon keresztül járulnak hozzá. Fizetniük kell, hiszen ők is használják az utakat, a vízvezeték-hálózatot vagy a csatornarendszert.
Kaszás Tamás szerint jelentősen viszszavetette a külföldiek ingatlanvásárlási kedvét a 2000 decemberében életbe lépett Balaton-törvény is, hiszen a tó környékén azóta csak azokon a részeken épülhetnek új házak, nyaralók, ahol már kiépült a szennyvízhálózat.
Karl Schimpel hozzáteszi: az idén januártól a földtörvény módosítása miatt külföldi állampolgárok nevére nem lehet külterületi ingatlan haszonélvezeti jogát bejegyeztetni, és ez számos Balaton környéki településen azonnal meglátszott a külföldiek lanyhuló érdeklődésén.
Karl Schimpel szerint a Magyarországon belterületi ingatlant vásárló külföldiek általában csak a tulajdonjoguk bejegyzése után értesülnek arról, hogy mi mindenért kell fizetniük – függetlenül attól, hogy mennyi időt tartózkodnak a Balaton mellett.
– Magyarországon minden nyugatról érkező külföldiben milliomost látnak, ezért ott próbálják „megvágni" őket, ahol csak tudják – állítja Schimpel. – Sokan akkor döbbennek rá, hogy egy balatoni nyaraló fenntartása évi több százezer forintba kerül, amikor már megvették az ingatlant.
Mindezt az ingatlanforgalmazók is elismerik. Sall Csaba, aki a Badacsony körzetében ingatlanközvetítéssel foglalkozó egyik cég tulajdonosa, azt mondja: egy balatoni ingatlan fenntartása ma nagyjából annyi pénzbe kerül, amennyiből akár a spanyol tengerparton is lehetne bérelni, illetve fenntartani egy nyaralót.
– Nemcsak a helyi adókról van szó, a biztosítás, a vízdíj, a csatornaszámla vagy a szennyvíztisztítás költségei, továbbá egy helyi gondnok megfizetése jelentős terheket ró a külföldiekre. Sokan csak lassan ébrednek rá, hogy ezeket a költségeket akkor is fizetniük kell, ha éppen nincsenek Magyarországon – teszi hozzá az ingatlanügynök.
A Magyarbarátok és Ingatlantulajdonosok Egyesülete tavaly ősszel az Alkotmánybírósághoz fordult, mivel szerintük a Balaton-parti önkormányzatok helyi adókról szóló rendeletei nincsenek összhangban a magyar alkotmánnyal. Az egyesület álláspontja szerint az adókivetés minden formájában – állampolgárságra való tekintet nélkül – érvényesülnie kellene az egyenlő elbánás elvének.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindhárom Balaton-parti megye közigazgatási hivatala foglalkozott már a külföldiek által fizetett helyi adókkal kapcsolatos panaszokkal, de nem találták jogsértőnek az önkormányzatok gyakorlatát. Több olyan esetről is hallani, amikor a külföldiek végül a bírósághoz fordultak, ám eddig egyetlen ügyben sem sikerült nyerniük.
Jürgen Schenk szerint a problémákat nem lehet leszűkíteni az adózási anomáliákra.
– Sokan sérelmezik a tartózkodási engedélyek körüli adminisztrációs nehézségeket, valamint a hatóságok együttműködési készségének a hiányát – mondja Schenk. – Előfordult például, hogy alapítványunk az egyik hatóságtól képtelen volt beszerezni a külföldieket is érintő rendelkezések másolatait, hogy azokat a tagjai számára lefordíthassa.
Szász István szerint normális és szükségszerű ingatlanpiaci mozgásnak tekinthető, hogy a befektetési vagy spekulációs céllal vásárolt ingatlanok most gazdát cserélnek: azok a külföldiek, akik négy-öt évvel ezelőtt szereztek tulajdont a Balaton környékén, most kétszeres áron adhatnak túl rajta.
A megkérdezett ingatlanforgalmazók közül többen is megemlítették, hogy elsősorban azok a külföldiek igyekeznek most megszabadulni a balatoni ingatlanjaiktól, akik évekkel korábban üdültetés céljából vásároltak nyaralókat.
– Arra alapoztak, hogy Németországból csábítanak majd a Balaton partjára üdülni vágyó családokat, ám a számításaik eddig nem jöttek be – mondja Tanay Gabriella. – A legnagyobb gondot az okozza, hogy rendkívül rövid a főszezon, emiatt sok külföldi eladja a balatoni nyaralóját, és olyan településekre teszi át a székhelyét – például Hévízre vagy Zalakarosra –, ahol egész évben hasznosíthatja az ingatlant.
– A balatoni üdültetés valóban nem jött be a külföldieknek – mondja Karl Schimpel. – Sokáig ugyanis nem lehet megtéveszteni a vendégeket, márpedig a tóparti idegenforgalom ezer sebből vérzik. Az árak nyugati színvonalúak, a szolgáltatások viszont még mindig keletiek. Az egyesületünkhöz számtalan panasz érkezik, amely szerint a kereskedők és a vendéglátók rendszeresen becsapják a külföldieket, külön tarifák vonatkoznak rájuk a strandokon, a piacokon, az éttermekben. Az építkezésről nem is szólva: a kőművesek, az ácsok, az asztalosok, de még a segédmunkások is a többszörösét kérik a munkájukért a külfölditől, mint egy helybelitől.
Karl Schimpel szerint katasztrofális a tó környéki települések infrastruktúrája: sok helyen nincsenek aszfaltos utak, hiányzik a szennyvízcsatorna, sok a szúnyog, kevés az éjszakai szórakozási lehetőség. Az egyesületi elnök azt állítja: aki egyszer órákig állt kánikulában a balatoni főutakon közlekedési dugóban, még egyszer nem kívánkozik vissza. Fontos az M7-es felújítása és bővítése, de ennél is lényegesebb lenne, hogy a nyugati határtól is vezessen autópálya a tóhoz – teszi hozzá.
– A magyarok azt hiszik, hogy csupa milliomos vesz házat a Balatonnál, holott a valóság más – mondja Karl Schimpel. – Az egyesületünknek csaknem nyolcszáz tagja van, többségük nyugdíjas, gyári munkás, az alsó középosztályba tartozó ember. Őket nem lehet a végtelenségig kiszipolyozni, van egy pont, amikor már számukra is elviselhetetlenül drága lesz a Balaton.
Egy balatonfüredi, német ajkú idegenvezetőnek az a véleménye: sokat ártott a balatoni idegenforgalomnak Orbán Viktor tavaly nyáron tett kálócfai kijelentése is, amely szerint „véget kell vetni az osztrák vircsaftnak".
– Sokan megijedtek azok közül, akiknek itt a tó környékén vannak ingatlanjaik. Azt hitték, a miniszterelnök azokat is fenyegeti, akik sohasem foglalkoztak ugyan földműveléssel, de évekkel korábban vettek egy nyaralót a Balaton partján – állítja az idegenvezető.
Panaszkodásra azonban nemcsak a külföldieknek van okuk.
Lázár János, a Balatoni Szövetség titkára szerint a kiemelt üdülőövezetben a külföldiek puszta megjelenése is felhajtja az ingatlanárakat, amelyek a helybeli, letelepedni szándékozó fiatalok számára ma már megfizethetetlenek.
– A helybeliek elsősorban arra panaszkodnak, hogy a külföldiek nem tartják magukra nézve kötelezőnek a magyar törvényeket, a helyi rendeleteket – mondja Lázár János. – A saját területük gondozásán kívül nem tekintik magukénak a települést, elzárkóznak az őslakos falubeliektől.
A Balatoni Szövetség most azt szeretné elérni: egy törvénymódosítás tegye lehetővé a tóparti önkormányzatok számára, hogy maguk dönthessenek a településüket érintő ingatlanvásárlások engedélyezéséről. Ezenkívül maximalizálni szeretnék a külföldiek számára egy adott időszakban eladható ingatlanok számát. Jelenleg a megyei közigazgatási hivatalok adják ki az ingatlanvásárlási engedélyeket, amennyiben az nem sért önkormányzati vagy egyéb közérdeket. A gyakorlat szerint a tóparti megyékben a hivatalok nemigen érvényesítik a fenti korlátozást.
– Éppen a külföldiek ellenállása miatt van nehéz dolguk a Balaton környéki önkormányzatoknak a helyi adók beszedésével – állítja Kaszás Tamás. – Nekünk is vért kellett izzadnunk, és csak a rendszeres és szigorú ellenőrzéseknek köszönhetjük, hogy tavaly 19 millió forinttal – 63 millióról 82 millióra – emelkedett Cserszegtomajon a helyi adókból származó összes bevétel, amelynek döntő részét a külföldiek fizették be.
Sokan vannak a Balaton partján, akiket komoly anyagi veszteség érne, ha a külföldiek tömegesen eladnák ingatlanjaikat, és elmennének az országból: ők az úgynevezett házgondnokok. A számukról egyetlen hivatalos adat sincs, hiszen a házgondnokok általában nem regisztrált munkanélküliek, munkaszerződést soha nem kötnek a tulajdonosokkal, a fizetésüket pedig zsebbe kapják.
– Nekem három „házam" van a faluban, az egyik helyről havi 15 ezret kapok a másik két külfölditől pedig 20-20 ezret – mondja egy vonyarcvashegyi középkorú hölgy, aki nem adja a nevét a mondandójához. – Ezért a pénzért takarítok, füvet nyírok, vigyázok a házra, amikor a tulajdonos távol van, átveszem a leveleket a postástól. Legalább 10-15 embert ismerek még a faluban, aki hasonló munkából él meg.
Karl Schimpel elmondja: mivel érdekvédelmi szervezetet vezet, így érthető, hogy elsősorban a gondjaikkal és a problémáikkal keresik őt meg a külföldi ingatlantulajdonosok. A többség azonban kedveli, nagyon vendégszeretőnek tartja a magyarokat. Karl Schimpel sem gondolkodik azon, hogy eladja a magyarországi ingatlanát:
– Ha leülök beszélgetni a helybeliekkel a kocsmában, ha megiszom velük egy pohár magyar bort, ha végignézek a csodálatos szépségű tájon, és ha eszembe jut, hogy itt találtam meg az életem párját, mindig arra gondolok: én már életem végéig Magyarországon maradok.